A TÜKÖR volt a téma!
Te mit látsz a tükörben? Azt, akit szeretnél? A külsőd olyan, mint ahogy belülről látod magad? S mi újság a belsőddel?
Furcsa szerzet ez a tükör. Furcsa, mert a valóságot tükrözi, de látjuk mi a valóságot? S ha látjuk a valóságot, akarjuk mi azt látni?
Kezdjük a külsővel! Aki nem látja szépnek magát, az szebb akar lenni. De aki szép, és szépnek is látja magát, az még szebb akar lenni! Vannak, akiknek nagyon fontos külsejük. A hiúság hajtja őket! Aki szépnek tartja magát, és annak is látja magát, imádja a tükröt, órákat képes álldogálni előtte. De mi van azokkal, akiknek fontos a külsejük, de nem azt látja a tükör előtt, amit látni szeretne, mert eljárt a kor felette? Nehéz lehet, hiszen a tükör volt a mindene!
Persze sokan vagyunk, akiknek nem annyira fontos a külső. S nem feltétlenül azért, mert nem szép, hanem mert más a fontossági sorrend az értékrendszerében. De az, aki nem szép, láthatja magát szépnek is, ha azt úgy akarja a tükör előtt. Na, ebbe már belekeveredtem! Egy szónak is száz a vége: bár a tükör a valóságot mutatja, olyannak látjuk magunkat, amilyennek akarjuk! Vagy bele sem nézünk, és akkor pedig olyannak képzeljük magunkat, amilyennek belülről "látjuk" arcunkat, testünket.
De a tükör csak a külső valóságot mutatja! A lelked tükre milyen? Azt hol látod meg? S lelked tükre a valóságot mutatja? Esetleg torzít? Vagy azt látod ott is, amit csak szeretnél? (kép)
Hát igen, ez így van. Azt látjuk, amit csak akarunk, de ki tartja a tükröt? A környezetünk, családunk, barátaink, ismerőseink és kollégáink. Teljesen reális képet sohasem kapunk, de a tükörtartók mindig figyelmeztetnek! Ezt meghallani tudni kell! Ha nem vagy vevő az építő, egyengető kritikára, bizony nagyon torz lesz az a tükörkép, amit látsz. Persze mondhatjuk, hogy nem mindegy ki mondja azt a kritikát! Hát ki mondaná, a környezeted! Tehát fontos, hogy olyan emberek vegyenek körül, akik bölcsek, okosak, ügyesek, sikeresek, nagy tudásúak, vagyis akiknek véleménye, még ha néha bántó is, valamiképp közelebb visz a valósághoz. Miért fontos ez? Mert szeretjük annak látni magunkat, akik nem is vagyunk. Szebbnek, jobbnak, okosabbnak és ez az évek múlásával annyira meghatározó lesz, hogy az általunk kreált kis csalásokat, már mi magunk is elhisszük. Persze, ha olyan barátokat és társaságot keresünk, ahol csak fényeznek minket, az nagyon kényelmes, azt halljuk amit szeretnénk hallani. Jól esik lelkünknek és hiúságunknak, ha az általunk kreált lényt dicsérik. Önbizalmat ad, de leterelhet minket a helyes útról. Sok kárt okozhatnak a tükörtartók, ha sokan negatív beállítottságúak köztük. Az a jó, ha pozitív és negatív kritikák is jönnek, s mindkettőt meghalljuk. Ezért nagyon fontos, hogy ezt a furcsa szerzetet, a tükröt, a lelkünk tükrét megtisztítsuk. Hogyan? Vetkőzz le "meztelenre" magad előtt, teljesen meztelenre! És gondold át tetteidet, szavaidat, gondolataidat, terveidet...halld meg a segítő kritikákat, ossz és szorozz, add össze, vond ki, és az egyveleget gyúrd össze! S ha ezt meg tudod tenni, le tudod küzdeni a belső katyvaszt, megtalálod a belső harmóniádat. Még akkor is, ha fájdalmas! Hidd el, többet ér egy frizuránál és egy jó sminknél! 
