Kertész Ákos író, aki 1932-ben született, és polgári származása miatt 1950-ben nem vették fel az egyetemre, és lakatosként dolgozott. Miután 1966-ban mégis sikerült diplomát szereznie, a filmszakmában tevékenykedett. Író és dramaturg volt, az Élet és Irodalom folyóirat főmunkatársa, és eddig az Amerikai Népszava publicistája.
Egyszer találkoztam Kertész Ákossal, 1984-ben. Nem mondhatom, hogy véresszájú kommunista lett volna, sőt! 1984-ben a magyar rockzenészek voltak azok, akik merték vállalni rendszerellenes gondolataikat, és hangot is adtak ennek, koncerteken, dalszövegekkel. Kertész Ákost egy rockzenész által ismertem meg, aki történetesen akkor a párom volt, s mivel nem volt hol laknunk, Kertész Ákos lakásában éltünk néhány hétig. Nem olvastam minden művét, de néhányat igen.
Megdöbbenve hallottam a hírekben a botrányról, mely Kertész Ákos körül robbant, s nem értettem, hogy az általam nagyra becsült író, mit tehetett, mit írhatott. Első dolgom volt, hogy rákeressek ma reggel a nyílt levélre. Elolvastam és már értem, hogy mi ütötte ki a biztosítékot Kertész Ákosnál, ami miatt erős és durva megfogalmazásban publikálta tehetetlen dühét.
Kiollóztam a nyílt levél egy részét, amit meg lehetett találni a neten, amit most közreadnék, s kérek mindenkit, hogy hideg fejjel, higgadtan, nyitott elmével olvassa végig, olvasson a sorok között, pártállástól, vallástól, és minden "kötelező" sértettség és sértődés nélkül.
„Már az se nagyon érdekel, milyen a magyar. Egy ideig kerestem a mentségeket, de föladtam: nincs mentség. »Ezért a népért úgyis mindegy. Ebsorsot akar, hát akarja!«
Ami engem még érdekel, az a baloldal. Mert bár az én testre-szabott, morális alapú szocializmusom – aminek a lényege, hogy mindig az eltaposottak, a kifosztottak, a cserbenhagyottak, a nehézsorsúak mellett állok –, nem azonos soha az éppen aktuális »pártszocializmussal«, mégis ez az a közösség, amelyik hozzám legközelebb áll. És engem ennek a közösségnek a folyamatos árulása érdekel, mert ha nincs ez az árulás, Fidesz sincs.
(...)
A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: »ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.« De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.
Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.
Így aztán nem is kapott soha föloldozást!
(...)
Magyarországot vajon nem határozza-e meg a Simicska & Puch Co. működése? Természetesen bizonyítékom nincs, de lidérces álmaim, véresen logikus következtetéseim vannak, mint sok társamnak, barátomnak, elvbarátomnak is.
Mindezekről hol beszéljek, ha már nincs Amerikai Népszava sem?!”(forrás)
Talán az ok, amiért ilyen hangvételű elkeseredett levele írt, az az utolsó mondat. Lehet, hogy a Média Törvénynek mégis van negatív hatása a szólás szabadságra?
De menjünk a levélen végig, őszintén magunkba nézve. (Nem vagyok sem zsidó, sem szoci, sem semmilyen párti, magyar vagyok.)
Az első bekezdéssel nincs semmi, csak annak lehet segíteni, aki hagyja.
A második bekezdésben azt taglalja, hogy a saját fejében, milyen a bal oldal, hogy kiknek és kiknek nyújt segítséget, és nem pedig a gazdagoknak. Kifejti, hogy a saját morális fogalma a bal oldalról soha sem azonos az aktuális szocialista párttal, de ez áll közelebb hozzá. Nekem ez is rendben van, mindenki ahhoz az oldalhoz húz, amelyiket közelebb érzi magához.
Harmadik bekezdés már már sértő a felületes olvasónak, de ha őszinték akarunk lenni, és nem vesszük az inget feltétlenül magunkra, hanem kívülállóként értelmezzük, akkor bizony mit is írt? Hogy mindig a rossz oldalra álltunk, hogy bármely diktatúrának megadtuk magunkat a történelem során, ez teljesen igaz, így volt. Azt is el kell ismerni, hogy még akkor is lelkesen odatettük magunkat a diktatúrának, mikor már tudtuk, hogy nem ez a jó oldal...
Negyedik bekezdés - Holocaust.
Ötödik bekezdés - Korrupció.
A hangvétel, a mód sem megfelelő. De a mondandó nekem rendben van, egy vélemény a jelen és múlt megítéléséről és állapotáról.
