Nagy divat lett a blogok írása.
Én magam is vezetek több blogot,azaz elektronikus naplót. Van egy,ami a naplóm,az életem.Egy másik,ahol az írásaim,verseim gyűjtöm,és egy harmadik,egy gasztroblog. Úgy vélem,az önkifejezésnek egy jó formája.
Az internetes elfoglaltságok mellett még most is sokat olvasok.
Az a könyv,ami legutóbb a kezembe került,elgondolkodtató témát dolgoz fel.
NÉZŐTÉR - KULTURÁLIS ROVAT
MINDEN SZOMBATON
a csajos csoport részére
Joanne Harris: Kékszeműfiú
" Élt egyszer egy özvegyasszony, akinek három fia volt: Fekete, Barna és Kék.
Fekete volt a legidősebb: mogorva és agresszív.
Barna volt a középső gyerek: félénk és lassú felfogású.
De az anya kedvence Kék volt: a gyilkos."
A történet sokkal többről szól, mint amit a rövid fülszöveg sejtet.
BB, azaz a kékszeműfiú életét ismerhetjük meg az általa írt bejegyzésekből.
BB, így hívja magát a rosszfiukrock@webjournal.com blogos oldalon .
Megismerjük az életkörülményeit munkáját. Megtudjuk, hogy még mindig az édesanyjával él,
aki röviden szólva "nem normális."
BB első ránézésre normálisnak tűnhet, szolid, egyszerű és visszahúzódó.
Ám ahogy haladunk a történetben rájövünk, hogy sokkal több van benne, mint amit eredetileg gondoltunk.
Blogbejegyzéseiből az olvasónak kell kitalálni, hogy mennyi a valóság és mi az igazság, a kérdés csak az,
hogy képesek vagyunk-e rájönni, a kettő között hol a határ.
A Kékszeműfiú súlyos könyv.
Olyan amit nem lehet egyszerűen megemészteni és elfelejteni.
A hangulat, a történet, minden rátelepszik az emberre és hiába próbálsz tőle elszakadni, egyáltalán nem megy könnyen. Hiába nem akarsz többet megtudni, mégis valami arra késztet, hogy ne tedd le a könyvet.
Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mi lesz ebből a végére.
Mikor már azt hittem mindent tudok, akkor mindig történt valami meglepő, ami teljesen felborította az általam összerakott képet. Talán egy kicsit sok fordulat van benne.
Igaz, hogy a kirakós játék összes darabja a helyére került, de vajon a miértre kapott válasz elegendő?
Mert azért bennem maradt még egy-két megválaszolatlan kérdés.
A szereplőkről is illene néhány szót ejtenem, de ezekről nem tudok, mert mindegyik valamilyen formában elmebeteg.
Mindenkinek magának kell megismerni őket. Megérteni,elfogadni a felkavaró jellemeket.
Ezt mindenkinek magának kell feldolgoznia.
A kékszeműfiútól egyenesen kirázott a hideg.
De ez a történet nem is arról szól, hogy megkedveljük a szereplőket.
"Beteg virág vagyok…
Mindazonáltal nem azok vagyunk-e mind?"
Szeretem Joanne Harris könyveit.
Ez megint olyan regénye, amit egy légvétellel elolvastam.
Képtelenség letenni.
Tovább gondolva: oly sokan élnek így. Nem csak a fiatalok.
Ez a dolog nem függ kortól,nemtől.
Sokan bezárják magukat egy virtuális világba,amit önmaguknak teremtettek.
Számukra megszűnik a valódi világgal való kommunikáció,és valami egészen különös élettérben "élnek".
Mit gondoltok erről?
Ha szeretnél csajos csoportunk tagja lenni, bejelentkezhetsz itt!
